A kezdet és a vég

Mint ahogyan más kézimunkák esetében is, a szalaghímzés elkezdése előtt is célszerű az alapanyagokat beavatni, azaz kimosni majd kivasalni azokat a későbbi elszíneződések érdekében. Soha ne használj azonban olyan fonalat, szalagot, vagy más textíliát, amely az áztatás során engedi a színét.

A hímzés alapját minden esetben alaposan vasald ki, mert az aprólékos munkával ráöltögetett minta elkészülte után nagyon nehéz lesz már kisimítani. Nagyon jól jön a négyzet alakú hímzőkeret is, amire gyűrődés-mentesen lehet az alapanyagot kifeszíteni.
Szintén azért, mert az utólagos tisztítás ugyan nem lehetetlen, de mégsem egyszerű, mindig csak tiszta kézzel nyúlj az anyagokhoz, vigyázva annak tisztaságára. Ha épp nem hímezel, érdemes zárt dobozban tárolni a munkát.

Más kézimunkákhoz képest a szalaghímzésben a munka elkezdése is egyszerűbb, hiszen a szalagok vastagsága megengedi azt, hogy ne kelljen csomót kötnöd a munka hátulján a foszlás megelőzésére. Ennél a hímzésnél elegendő egy visszaöltés a szalag saját anyagába, és a kezdés már stabilan a helyére is kerül anélkül, hogy vastagon nyomná hátulról az alapot. Persze a keskenyebb 2-4 mm vastag szalagok esetében a szalag végére kötött csomó is megfelelő rögzítést eredményez anélkül, hogy az a minta színén kidudorodna.

. . .

Hasonló technikával rögzíthető a szalag a tűhöz is, s így az nem fog csúszkálni a hímzések készítésekor. (Erről bővebben az öltés-leírásoknál is olvashatsz.)

. . .

A hímzés befejezésekor a szalagot hasonló színű cérnával a minta hátulján néhány öltéssel stabilan és foszlás-mentesen rögzítheted úgy, hogy az a minta színéről nézve észrevétlen marad.

Most, hogy már tudod, hogyan kezd el és fejezd be a hímzést, szeretnék néhány szót szólni a szalagok tárolásáról. Kattints ide a folytatáshoz!

A Te véleményedet is várom a blogban.